A film címe kicsit csalóka: nem a híres táncospár életrajzi filmje, hanem egy megkapóan szép szerelmi történet, és társadalomkritika.
A mostani hatásvadász  TV show-k világában kimondottan aktuális a téma.
A Ginger és Fred 1986-ban készült, hamarosan hazánkban is bemutatták, ám akkoriban Magyarországon nem sokat lehetett kezdeni ezzel a filmmel, mostanában ért hozzánk igazán. Fellininek lesújtó véleménye volt a TV -ről, hiszen ontja a bugyutábbnál bugyutább agymosó műsorokat. Kritikáját egy megindítóan szép, és mulatságos kerettörténetbe helyezte.

  A történet dióhéjban:
Két idős, harmadrangú varieté táncost meghívnak egy népszerű, karácsonyi TV-showba. Művésznevük: Ginger, és Fred, az ő számukat utánozták, hajdan igen népszerűek voltak.
Igen ám, de már több, mint harminc éve nem táncoltak együtt.
Amelia (Ginger) egy írószerboltban dolgozik, korához képest csinos, és jól öltözött, Pippo (Fred) viszont egy lerobbant, iszákos szerencsétlenség, már-már csavargó vén ripacs.
Már rég nem dolgoznak a szakmában, most feltámad bennük a nosztalgia.
Hajdan mély szerelmi viszony fűzte őket egymáshoz, ám ez szakítással végződött. Amelia elhagyta a link, habókos Pippo-t, férjhez ment, és gyereket szült, feladta szakmáját, és a két táncos - szerelmes útja különvált, nem is tudtak egymásról semmit évtizedekig.
Amelia látszólag unokái biztatására vállalta el a fellépést, holott a dolog mélyebb: találkozni szeretett volna hajdani szerelmével.
Pippo-is azt hangoztatja, őt csak a gázsi érdekli, mivel igencsak elszegényedett - pedig még mindig szerelmes Amelia-ba.
Természetesen ezt nem mutatják ki, egészen a film végéig civakodnak, csipkedik, kritizálják egymást...
A film vége felé kiderül, Amelia-nak rég meghalt a férje, Pippo meg se nősült, úgy megviselte, hogy Amelia elhagyta, hogy egy ideig elmegyógyintézetben kezelték.
Közben megy a show felvétel, ami igazi, Fellinire jellemző kavalkád.
Itt csak a szenzáció számít, maga az ember, a művész semmi. Fellép a show-ban tranzszexuális, szellemekkel társalgó idős hölgy, a TV-től egy hónapra eltiltott szerencsétlen háziasszony, törpe artisták, és még sok érdekes figura, még egy öreg admirálist is bemutatnak.
Ez utóbbi bevonulását előzné meg Ginger és Fred tánca, hogy nosztalgikus hangulatba hozzák a nézősereget. Amelia, és Pippo műsora  csupán töltelék,  mellékszereplők, mégis lázasan készülnek a fellépésre, hiszen adnak a szakmai hírnevükre. Gyakorlás közben keserűen tapasztalják, már nem a régi önmaguk, kijöttek a gyakorlatból, már a koruk miatt nem tudnak csodás figurákat megcsinálni.

Elindul a felvétel, a fizetett közönség intésre tapsol, egy majomparádé az egész műsor.
Pont, mikor az ő számuk következne, áramszünet lesz.
Itt a sötétben békül ki a két idős szerelmes. Felgyullad a fény, és eljárják - utoljára - híres táncszámukat.
Igen groteszk a végeredmény, mert fiatalítani akarták magukat, így igen komikus látvány a cilindert viselő Pippo, és a szőke kislányt adó Amelia.
Nagy sikert aratnak, mivel a közönséget meghatották. Nem is a táncukat értékelik - csupán a merészségüket, a korukat, hogy ilyen idősen vállalták magukat.
Nem győznek autogramot osztogatni.
Mielőtt ki-ki felszállna a maga vonatára, Amelia újra felajánlja barátságát Pippo-nak, még pénzt is ad kölcsön, noha tudja, sosem kapja vissza.
A történet ugyanúgy befejezetlen, mint a Cabiria éjszakái. Fellini a nézőre bízza a folytatást. Talán összejönnek újra, talán nem.... Döntse el mindenki magában.

  A két színész újra sziporkázik: Giulietta már régen nem forgatott filmet,  nagy visszatérés volt számára a Ginger és Fred. A tőle megszokott igényességgel, és sokszínűséggel oldotta meg a szerepet.
Teljesen más, külsőleg-belsőleg, mint a korábbi, közismert filmjeiben. Nagyrészt butuska, naiv nőket, prostituáltakat játszott - legalább is ezek a karakterek tették világhírűvé -  ám ez a szerep merőben más, mint az elődei. Giulietta azt vallotta egy interjúban, sokkal magabiztosabb, erőteljesebb egyéniség lett, fiatalabb korában eléggé riasztotta a zűrzavaros sztárvilág, idő kellett hozzá, hogy megszokja a fényt. Az arcvonásai is picit keményedtek, de mimikája, kisugárzása a régi - ugyanolyan csibészes, huncut, attraktív.
Korához képest jól tartotja magát, mozgása kecses, erőteljes - ügyesen bemutatta tánctehetségét.
Világ életében vonzotta a tánc - gyerek kora óta balettozott,  magas szinten művelte magát, mindíg nagyon várta a táncos szerepeket. Ugyan színházi, és varieté  színésznőként a negyvenes években gyakran táncolt közönség előtt, a film világában már kevesebb alkalma nyílt rá - bár szinte minden filmjébe van egy röpke táncbetét - gondoljunk csak Gelsomina bohóctáncára, vagy Cabiria tüzes, vidám mambójára - még a Szellemek Júlája is keringőzött egy keveset. Ginger szerepe nagyon kedvére való volt.
Mastroianni is remekel: az a színész, aki szinte mindent el tud játszani: macsót, nők bálványát, impotenst, papot, kisembert, gazdagot, stb. Pippo szerepében sem okozott csalódást, kedves, szeretnivaló figurát kreált, és kitűnően táncol.